A lézer egy nagyon hasznos, régóta használt, kiegészítő terápiás eszköz a gyógyászatban, így a fogászatban is. Felgyorsítja a gyógyulási folyamatot, csillapítja a fájdalmat, csökkenti a gyulladást.

Lézerfény a fogászatban

A lézerek nagy intenzitású fénye a sejtekben egy sor – egyébként nem, vagy csak nehezen, lassan meginduló – biokémiai folyamatot indít el (ezekben mintegy katalizátorként hat). Ezen biokémiai folyamatotok eredménye a gyulladások, duzzanatok csökkenése, fájdalomcsillapítás és helyi immunstimuláció, végső soron a gyorsabb sebgyógyulás (sejtszaporodás, a revascularizáció gyorsulása). A sejtfolyamatok és biológiai hatások nyomán felgyorsul a sebgyógyulás, helyesen dozírozva a lézerfényt szebbek lesznek a fogászati seb nyomán keletkező hegek, csillapul a beteg fájdalma, könnyebb lesz a beteg testrész mozgatása. Mindezek együttesen nemcsak felgyorsítják a gyógyulási folyamatot, de egyúttal lényegesen javítják a beteg közérzetét, életminőségét. Mindezekért a lézer egy nagyon hasznos, kiegészítő terápiás eszköz az orvos kezében.

Piroslézer és infralézer a fogászatban

A neminvazív terápiás célú lézerek alapvetően két csoportba sorolhatók: látható piros fényt kibocsátó, röviden piros lézerek, és infravörös fényt kibocsátó, röviden infralézerek. A piros fény elsősorban a felszíni szövetekben nyelődik el, a felső 5-10 mm-ben, míg az infravörös fény ennek mintegy a duplájáig hatol a szövetekbe. A felületes izmok kezelésére használhatóak a piros lézerek, míg mélyebb, nagyobb sebek, vagy pl. herpes zooster kezelésére ajánlható a nagyobb teljesítményű infralézer is. A fogorvos mindkét lézerfényt kénytelen használni, hiszen a felületes kezelések (nyálkahártya – sérülések, herpesz, afta, stb) piros lézerfényt, míg a mélyebben fekvő szövetek kezelése infra-lézerfényt igényel.